Már-már hagyománynak tekinthető, hogy az Egyetemi Napok keretein belül a szórakozó ifjúság egy évre megválasztja vezetőjét, a Diákrektort, aki az elismerésen kívül értékes pontokat is nyer csapatának a Karok közti vetélkedőre! Minden karról jelentkezik egy rátermett egyén, aki bemutatkozásával, programjával igyekszik a legnépesebb tábort maga mögé gyűjteni. A jó szokáshoz híven a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar jelöltje az előző - jelen esetben a XXXI. - Karinapok Főkormányosa, Zsákai Balázs alias Balu!
Mutassuk meg, hogy összetartó csapat vagyunk, aki él és mozog ezen a linken kattintson a bemutatkozás alatt bal oldalon található Szavazás gombra!
A KSK csapatának bemutatkozó írásáért olvassátok tovább a bejegyzést!
"Egyszer volt, hol nem volt, a gellérthegyi Sörnyitón is túl, a sötét középkor árnyékában jól megbújt egy birodalom, miről nem írnak könyvek, nem hallasz Járműdinamika előadáson, s hírét nem zengik hősi énekek. Szóval itt, a leigázott Z épülettől nagyjából 3426 (+/- 0,005)km-re terült el Bordor. A bordori nép békés volt, ideje nagy részét zabhegyezéssel és tortahegesztéssel töltötte, de akadtak, akik egész álló nap csak fitymát csattogtattak. Viszályok híján minden hierarchiát mellőzött társadalmuk. Nyugalmukat senki és semmi nem zavarta, hazájuk felett Karin-a-pók őrködött. Egy nap azonban váratlan dolog történt: A Le-folyó rosszabbik partján ELTErülő országok népei már nem tudták mire fordítani rengeteg szabadidejüket, ezért összefogtak, és megalapították a Barbár Cicákok Egységét (BCE), hogy leigázhassák Bordort. Karin-a-pók ereje kevésnek bizonyult ekkora túlerővel szemben, és Bordornak sem katonái, sem fegyverei nem voltak. A hadüzenet St-jén a rémült bordoriak népgyűlést rendeztek hát a fővárosban, Rottyon. Aki élt és mozgott, a HaBárban, a Baross Palota alatti művházban gyűlt össze, hogy ötleteivel segíthesse hazája fennmaradását. Egész éjjel elkeseredetten tanakodtak. A pultnál folyt a sör, az asztaloknál ürültek a korsók, a várkaputól 5m-re füstöltek a sodort, zárjegy nélküli dohányáruk, de a javaslatok úja meg újra kevésnek bizonyultak. Már majdnem haza indult mindenki, mikor a köd borította macskaköves utcák homályából előtűnt egy alak, s a művházba érve rendelt gyorsan egy Kevert. Ő volt Balu, egy degeci polgár, kevésbé tanult ember. Kezében mindig komplikáltfogót és villámkulcsot tartott, a korabeli latin nyelvből is csak az Y,M,C,A betűket ismerte. Most azonban támadt egy ferge…. mostfigyelj! ….teges ötlete: „Az ellenséget alkohol által kell mozgásképtelenné tenni! Egyszerűen csak itassuk le őket!” A nagyöregek összenéztek, s egy pár millisecondomra minden elcsendesedett. „Éljen!”-kiáltott fel Punc legöregebb lakója, majd minden bordori ujjongásba kezdett! A reggelig tartó arconpörgés után mindenki kivonult az utcákra, és a felkelő nap első sugarai által folyamatosan melegedő Sörvál- tó recsegő jegén megválasztották Balut királyuknak. Idő híján az új vezér azonnal munkához is látott, s még aznap éjjel közleményt adott ki: „KÖZHÍRré tétetik, hogy a Tajge-Tosz sziklái közt, ott ahol csak a MűTerem, a király egyetemet alapít! Az intézmény célja, hogy minden bordori az előírt egy éves képzési idő negyede alatt BSc (Bénácska Szeszfőző), fele alatt MSc (Mester Szeszfőző), befejeztével pedig PhD ( Phálinka Doktor) lehessen. Először a Hajtó Karon induló Erő szakra lehet jelentkezni a Központi Tudatlan Hivatalban, mikor a punci óratorony harangja (a postás után szabadon) kétszer csenget. A tanévben minden virradóra megszólal majd ez a toronyóra, jelezvén, hogy kezdődik a tanóra. Aki kíváncsi az előadóra, szüksége lesz hajóra, autóra, vagy csak egy lóra. Szakos tárgy lesz a Borvált-óra annak, aki rendesen bejárt a Húzóra. Mikor a homokóra jelzi, hogy záróra, mindenki térjen nyugovóra, vagy szabadon választható a Pásztor-óra.” Az új egyetem alapításának hírére az ánuszrózsa minden irányából érkeztek a tanulni vágyók. Másnap reggelre senki nem volt már Rottyon, mindenki összegyűlt az Aranyhomok sivatagban egy napindító felesre. A felesből aztán deci lett, a deciből liter, a liter után pedig egyszer csak megvilágosodtak: Mámoros agyukban Koplárovicsot megszégyenítő csel szövődött. Nyomban neki is láttak, hogy megépítsék fondorlatos tervük eszközét, mellyel harc nélkül le tudják győzni az ellenséget. Mikor elkészült, a HaBári Fabár korát megelőző technikai áttörés volt. Aranykerekeken gurult, csapágyait kenőpénzzel zsírozták, a pultosok mozgóbért kaptak, és az egészet a király három legmegbízhatóbb csillámfaszlámája húzta. Azért, hogy az ellenséghez juttassák az ajándéknak látszó csapdát, átkísérték a Vágó-hídon, majd elillantak. A túlpartiak egy ideig vizslatták a furcsa kreálmányt, majd a harmadik fröccs után jobbnak látták, ha fővárosukba, Pázmániába viszik azt. Mondanom sem kell, kegyetlen mód berúgtak… Eljött aztán a másnap. Fájtak a fejek, duzzadtak a májak, s a magzatpózban sikítva hányó ellenség leigázottként fordult Bordor népéhez a másnaposság ellenszeréért. Balu király elé járultak, aki elárulta népe addig féltve őrzött titkát: „Nem szabad abbahagyni az ivást!” Népeik azóta is boldogan isznak, míg alkoholmérgezést nem kapnak…"
