Kisgyerekként mindannyian vágytunk rá, hogy egy-egy szuperhős bőrébe bújva megmentsük a világot, felnőve gyakran mégis elfelejtjük ezt az álmot, és beleszürkülünk a hétköznapokba. A Hősök Tere kezdeményezés egy olyan programot hívott életre, amely segít kiszakadni a közöny világából és hőssé válnunk. Azzal, amit teszünk.

Orosz Györgyivel beszélgetek, a Hősök Tere társalapítójával és ügyvezetőjével. Miről is szól ez a kezdeményezés?

Azt szeretnénk elérni, hogy minél több ember merjen kiállni és tenni másokért a mindennapokban. Amikor például valaki az utcán segítségre szorul, akkor merjünk tenni, merjünk odaállni mellé és segíteni. Ha dől egy bicikli, merjek odalépni megtartani. Ha valakinek kiborul a táskája, segítsek összeszedni. Ha nehéz csomagot cipel, segítsek neki. Vagy ha azt látom, valakit zaklatnak, akkor is tudjam, mit kell tenni. Nem biztos, hogy közbe kell lépni, de tudjam, hogy tehetek valamit. És tegyek. Ez fontos.

A képen Orosz Györgyi beszél a kezdeményezésről

Egyrészt azért, mert úgy érezzük, közönyösek vagyunk, nem nagyon figyelünk egymásra. Egy kutatás szerint Magyarországon az emberek 81%-a úgy gondolja, nem segítene neki senki, ha bajba kerülne. Ilyenkor az vetődik fel, hogy ami történik, az nem a mi dolgunk. Miért pont én tegyek? Közben nagyon is van közünk hozzá! Amint kívülállóként látjuk, hogy valakinek szüksége lehetne segítségre, de nem teszünk semmit, akkor kicsit vagy nagyon feszültté válunk. Amikor teszünk, pláne, ha ilyen tudatosan, akkor az elképesztően jó érzést, örömöt hoz. Szóval már ezért megéri tenni másokért.

Változott-e az élete, mióta elindul ez a kezdeményezés?

Ó, nagyon! Egy fantasztikus csapattal dolgozunk együtt. Sokan úgy gondolják, hogy az az érték, ha valamiben sikert érnek el. Mi úgy érezzük, hogy inkább az erőfeszítés a lényeg. Az, hogy teszek valamiért, és hogy elhiszem, hogy meg tudom csinálni, fontosabb számunkra. Nem mondok le dolgokról azon a alapon, hogy „úgysem tudom megcsinálni, ezért inkább bele se kezdek”. Ez egy fordulat az életemben, mert olyan dolgokat teszek meg, és teszünk többen, amiről eddig soha nem gondoltam volna, hogy meg tudom csinálni. Soha nem szerveztem fesztivált, és most szervezek. Nagyon élvezem. A tanulást is.

Te segítenél?

Mondok más példát. Ha elmegyek egy hajléktalan mellett, eddig arra gondoltam, adok vagy nem adok neki. Pénzt. Volt, hogy adtam, és volt olyan is, hogy nem adtam pénzt. Annyi mindent hallottam: „úgyse neki megy, és le kell adnia”, „nem tudok mindenkit megváltani”, „nincs annyi pénz, amennyit oda tudnék adni”. Amikor nem akarunk adni, akkor kicsit elfordítjuk a fejünket. Ez is feszültséget okoz, csak nem jegyezzük meg feltétlenül. A kezdeményezésünk hatására elkezdtem én is másként is tenni. Pedig eddig is elég sokat adtam. Egy alkalommal álltam egy piros lámpánál, odajött hozzám egy hölgy. Eldöntöttem, hogy én most adok, és hogy mindig fogok adni valamennyit.  Még ha kicsit is. Rámosolyogtam és nyúltam a pénztárcám után. Ezt Ő is látta. Közben kiderült, hogy nincs nálam a pénztárcám, és nincs nálam pénz. Visszafordultam és azzal a mosollyal, amivel adni akartam, bocsánatot kértem, mert nincs nálam pénz. A hölgy csak nézett, és elkezdett sírni. Aztán én is. Azt mondta, „ezt is köszönöm!” Neki az is jól esett, hogy így viszonyulok hozzá. Akkor értettem meg, mi a sztereotípia. Én is sztereotipizáltam. Arra gondoltam, ilyen helyzetben csak pénzt kérhet egy hajléktalan. Pedig neki már a mosolyom is fontos volt. Emberséget kapott. És ez is valami.  Adhatok emberséget is. Adhatok jó szót, törődést, odafigyelést. És neki ez akkor fontos volt. Azóta én is kicsit másként teszek.

Tapasztalt-e a saját környezetében változást a saját környezetében a kezdeményezés hatására?

Egy ismerősöm mesélte, hogy autózás közben nemrég a felesége észrevette, hogy valaki fekszik a földön. És megjegyezte, hogy „na, ez az a helyzet, amiben tennünk kellene”. Nem tudtak megállni, de már észrevették, és tudják, hogy ez is olyan a helyzet, amiben lehet cselekedni. Tulajdonképpen ez az, amit el akartunk érni. Vedd észre, hogy a te dolgod, és vedd észre, hogy tehetsz is valamit.

Általában az emberek akarnak tenni, csak gyakran nem tudjuk, mit tegyünk. Mi most épp azt akarjuk átadni, hogy tudd te is és tudják mások is, mit tehetnek.  És hogy tudatosítsuk: vannak helyzetek, amelyeket észre sem veszünk, elmegyünk mellettük. Mert a környezetünk ezt hozza ki belőlünk. Amikor történik valami az utcán, és ott éppen sokan vannak, valószínűleg mindenki azt fogja nézni, mit tesznek mások, és nem azzal lesznek elfoglalva, hogy azonnal cselekedjenek. Mert megoszlik a felelősség, és a tömegben csak egy pici rész esik ránk. Gyakran azért nem teszünk semmit, mert azt gondoljuk, hogy a másik úgyis tett már valamit. De ha nincs ott más rajtunk kívül, akkor többnyire cselekszünk.

Tehát akkor általánosságban elmondható, hogy nyitottak a kezdeményezésre az emberek?

Nagyon. Azt érzem, mindenki szívja magába, aki találkozik ezzel a kezdeményezéssel. Nem bonyolult és nem nagy cselekedeteket vár el senkitől, hanem apró dolgokat. És ezek a tettek elképesztően jó érzést adnak. Nagy öröm, amikor észrevesszük és teszünk is valamit másokért.

Hogy tudják mérni a program sikerességét, mérik-e egyáltalán?

Szeretnénk mérni, de ez hosszabb táv. Az attitűdváltást évről évre visszatérő vizsgálatokkal, szociológiai felmérésekkel tudjuk mérni.

Rejtett kamerás Hős keresés

Kiket céloz meg elsősorban a kezdeményezés? Kik a célközönség?

Szervezünk egy workshopot tanároknak június 20-ára. Itt a tanárok a célközönség, akik 10-12 éves kortól 18 éves korig tanítanak. Ők át tudják adni ezt a tudást a gyerekeknek.

Szervezünk egy nemzetközi konferenciát június 19-ére. Ott többnyire 30 felettiek a célközönség, akik inspirálódni akarnak, és átgondolni a saját tevékenységeiket. Cégvezetők, szociológusok és vezetők.

Június 15-ére szervezünk egy fesztivált a Budapest Parkba. Az a célunk, hogy megünnepeljük, másokért tenni jó dolog és jó érzés. Oda a 20-30 közöttieket várjuk.

De azt reméljük, nem csak őket érjük el.

Kik a leginkább kételkedők, melyik korosztályt lehet a legnehezebben elérni, meggyőzni erről?

Az az érdekes, hogy elérni mindenkit könnyű, de bizonyos életkor fölött az emberek azt mondják, hogy rendben, értem, szép, amit akartok, de hát ebben az országban élünk… Azt tapasztaltam, bizonyos életkor fölött inkább kételkednek az emberek. A fiatalok nyitottabbak. Ők azt mondják,  fogjuk meg és csináljuk, mert van értelme.

Mik a hétköznapi hősök legfontosabb ismertető jegyei?

A célunk az, hogy minél több ember merjen kiállni és tenni másokért a hétköznapokban, és tulajdonképpen ezt nevezzük mi hétköznapi hősiességnek. Nem kell hozzá erő, csak észre kell venni azt a helyzetet, amiben tenni lehet másokért. Azt a bizalmat szeretnénk kibontani, ami mindenkiben ott van, csak néha bezárjuk, mert nem hisszük, hogy a másik segíteni akar.

Az vagy, amit teszel! 

Mi az első lépés, ha valaki ilyen hőssé szeretne válni?

Legyen nyitott és vegye észre azt a helyzetet, amiben tehet. Lehet, hogy csak a szemetet kell bedobni a szemétkosárba. Hogy melyek ezek a helyzetek, és mi értelme az egésznek, abban nagyon sok segítséget nyújt a weboldalunk, a hosoktere.org és a Facebook-oldalunk.

Most egy nagy kampányuk van, mik a terveik ennek lezárultával?

Március 26-án kezdtünk el intenzíven kommunikálni az ügyről, és azóta építkezünk. Szerveztünk azóta Hős Pikniket, Hősgrundolást, kisebb-nagyobb eseményeket, beszélgetős esteket, gerillaakciókat, egészen június közepéig. Reméljük addig annyi emberben sikerül elültetni ezt a gondolatot, hogy utána másik formában működünk majd tovább. Most nagyon sok, legalább 150 önkéntes dolgozik velünk.  Június végén lezárjuk a projekteket, és alapítványi formában működünk majd tovább az eddigi tervek szerint.

Mi, egyetemisták mit tehetünk az ügy érdekében? Én mit tehetek?

Először érdemes belenézni, miről szól a Hősök Tere kezdeményezés. Azt is javaslom, gyertek el a rendezvényeinkre. És gyertek el a Helló Hősök fesztiválra június 15-én! Az összes eseményünket és majd a cselekvésre felhívó ötleteinket is a Facebookon keresztül szervezzük és generáljuk.

Lehet önkéntesnek is jelentkezni. Sokasodnak a feladatok, amikbe be lehet kapcsolódni. Nekünk már az is nagyon sokat jelent, ha valaki terjeszti ezeket az eseményeket és a kezdeményezésünket, mert az a fontos, hogy minél több embernél érjünk el változást.

Mi egy önkéntesnek a feladata, és hogy válhat valaki azzá?

Van az oldalunkon egy Csatlakozom gomb. Ott kínálunk fel lehetőségeket, illetve fel lehet ajánlani készségeket.

És végül, mit üzenne az egyetemistáknak?

Elképszetően jó érzés együtt dolgozni azokkal az egyetemistákkal, akik már csatlakoztak a Hősök Tere kezdeményezéshez.  Ott állnak és azt kérdezik: „Figyelj, mit csináljak?” és „Figyelj, csináljuk még ezt is meg ezt is!”, én pedig ott ülök, és azt érzem, hogy fantasztikus az egész. Maradjatok ilyenek, és gyertek Hősök Terére, gyertek el a Helló Hősök Fesztiválra!

Köszönöm az interjút, és további eredményes munkát kívánok a Hősök Tere szervezőinek és önkénteseinek! 

A kezdeményezés weboldala: http://www.hosoktere.org/

A kezdeményezés Facebook oldala: https://www.facebook.com/hosoktereprojekt

Te kész vagy hőssé válni?