Itt a nyár, a meleg, ilyenkorra már régen előkerültek téli menedékhelyükről hűséges drótszamaraink, hogy rajtuk tekerve a hatalmas Alföld füves pusztáin eltűnjünk a naplementében... Gyönyörű kép, nemde? Csakhogy odáig el is kell jutni (már ha nem lakunk eleve ott), és ha ez az élmény mégsem ér annyit, hogy több száz kilométert izzadva kerekezzünk, akkor az ideális megoldás a vasút! Vagy mégsem? Lapozás után mindjárt kiderül!
Forrás: Magyar Kerékpárosklub
A kerékpáros közlekedés egyre népszerűbbé válik hazánkban is: évről-évre mind többen és többen pattannak nyeregbe, így megnőtt az igény a bringa vasúti szállítására is. A grafikonból leolvasható, hogy az összes jegyeladás az utóbbi 3 évben robbanásszerűen megnőtt (kedvezményes kerékpárjegyet csak a Magyar Kerékpárosklub tagjai válthatnak). Ehhez a trendhez igyekszik alkalmazkodni a MÁV is: a hosszú távú fejlesztési programjuk része, hogy minden vonaton biztosított legyen a kényelmes és kiszámítható kerékpárszállítás. Ezt kétféle módon kívánják megoldani: egyrészt az új beszerzéseknél már alapkövetelmény, hogy a szerelvény alkalmas legyen kerékpárszállításra, másrészt pedig régi poggyászkocsikat alakítanak át ilyen célra, ez utóbbi történt pl. 2010-ben azzal az 5 db-bal, amelyek azóta már a dél-balatoni (30-as) vonalon teljesítenek szolgálatot.
A MÁV erőfeszítéseinek köszönhetően számos távolsági és IC járaton is lehetőség van a bringák nagyobb tömegű elhelyezésére: alaphelyzetben ugyanis, ha nincs a vonaton kijelölt szakasz vagy kocsi, akkor csak a szerelvény első és utolsó másodosztályú kocsijának a végek felé eső előtereiben szállítható 2-2 db. Az ilyen különleges „biciklis-vonatok” közlekedéséről minden információ megtalálható a MÁV-START honlapján és a jó öreg Elvirán. További előzékenység a vasúttársaságtól, hogy a Dunakanyarba, a sokak által kedvelt biciklis kirándulóhelyre szombaton és vasárnap egy vonatpárhoz nagy befogadóképességű kerékpárszállító kocsit kapcsolnak, ráadásul a Nyugati és Vác között nem is állnak meg, így egy bő fél óra alatt máris Verőcén találja magát az utas.
A MÁV, a bringás túrázást népszerűsítendő, a Balatonra, a Tisza- ill. a Fertő-tóra speciális, 400-Ft-os túrajegyet vezetett be, amelynek lényege, hogy az érvényes menetjeggyel rendelkezők ezt a kedvezményes kerékpárjegyet megvásárolva leutazhatnak a listában szereplő állomásokra, sőt az adott napon belül azok között korlátlan helyváltoztatásra van lehetőségük, természetesen a hozzá tartozó menetjegyek megváltásával. Vegyünk egy példát: Budapestről viszed magaddal a bringát Siófokra, így 1100 Ft a diákjegy, és 400 Ft a balatoni túrajegy. A nap végére eljutsz Szántódig, viszont az éjszakai szállásod a lellei BME üdülőben van, így kénytelen vagy újra vonatra szállni: ekkor az út csak 185 Ft-odba fog kerülni (menetjegy). Mondani sem kell, hogy akkor is vehetsz 400 Ft-os kerékpárosjegyet, ha másnap Lelléről mész fel Budapestre.
Ha legalább 10 kerékpárosból álló csoport szeretne együtt utazni, célszerű erről a vasúttársaságot előzetesen tájékoztatni annak érdekében, hogy az - „a rendelkezésre álló kapacitás függvényében” - megpróbálja (egyébként díjmentesen) bővíteni az adott vonaton a kerékpár-szállítási kapacitást. Az utazás megkezdése előtt minimum 7 nappal, nyári időszakban ennél még korábban célszerű jelezni az utazási szándékot az alábbi linken található telefonszámokon.
És most lépjünk át a virtuálisból a való világba, és nézzük meg, hogy hogy is működik ez élesben! A Magyar Kerékpárosklub és a MÁV-START 2012. februárjában egy közös internetes felmérést készített a kerékpáros utazási szokásokról és a vasúti kerékpárszállítás megítéléséről. A válaszadókat három nagy csoportba osztották: az elsőben találhatók azok, akik egyáltalán nem kombinálják a kerékpározást a vonatozással, a másodikban azok, akik az állomáson leteszik a bringát, a harmadikban pedig azok, akik a szerelvényre is magukkal viszik a gépet; jelen cikk szempontjából természetesen csak ez utóbbi az érdekes (egyébként a válaszolók többsége ebbe a csoportba tartozott). A felmérésből kiderül, hogy az utasok nagy többsége nem szívesen hagyja egyedül biciklijét a kerékpárszállító kocsiban, mert bár a MÁV biztonságosnak tartja ezt a szolgáltatását, az esetek 20,7%-ban azonban megrongálódott a bringa, 4,4%-ban pedig az út végére eltűntek az egyes alkatrészek, vagy esetleg az egész gép. A többi statisztikai adat sem túl hízelgő a vasúttársaságra nézve: az utastájékoztatással 19,8%, a vonatra való felrakással csak mindössze 2,1%(!), magával a szállítással pedig 11% volt megelégedve. Bár az utasok 91,4%-a használja a START honlapját, és a kerékpárszállító kocsi megléte esetén a válaszadók jelentős része szívesebben utazik a vonattal, de csak az esetek 77,5%-ban gördül be olyan összeállítású szerelvény, amit vártak a kapott információk alapján.
A különféle fórumokon olvasható elég negatív véleményeket alátámasztja a saját tapasztalatom is: egyik vasárnap vonattal jöttem vissza (szerencsémre ebben az esetben kerékpár nélkül ) Zánka-Köveskálról Budapest-Déli pályaudvarra a 19723-as számú Tapolca - Budapest-Déli sebesvonattal. Miután felszálltam, át kellett vágnom az egyik személykocsi kerékpárszállító szakaszán, hogy szabad ülőhelyet találjak a vonat további részében. A vagon már akkor is eredeti kapacitásának többszörösét kitevő biciklit szállított, pedig még előttünk volt az út nagy része. Balatonakarattyáig, az utolsó Balaton-parti megállóig mindenhol volt bringával felszálló ember, néhol nagyobb csoportok is, amelyek csak egy rendkívüli szervezőképességgel megáldott utasnak, a kerékpárosok egymás iránti szolidaritásának, és természetesen az utazási szabályzat lábbal tiprásának köszönhetően tudtak csak felszállni: kerékpárok voltak a poggyásztartón, az ülések között, a folyosón, egyszóval mindenhol... A kalauzok az átlagosnál is korrektebbeknek bizonyultak voltak: bár nem igazán segítettek a felrakásban, de türelmesen megvárták, amíg mindenki felszáll, ami – a beszámolók tanúsága szerint – errefelé elég nagy ritkaságnak számít. Természetesen szerettem volna megkérdezni a MÁV-ot, hogy egy előre be nem jelentett csoport miatti rendkívüli eseményről, vagy a még mindig elégtelen kapacitások okozta mindennapi jelenségről van-e szó, de a megkeresésemre sajnos nem érkezett válasz, az internetes bejegyzések alapos böngészése azonban inkább ez utóbbit valószínűsíti.
Összefoglalva a helyzetet: vonattal kerékpárt szállítani nem lehetetlen, de nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik: fel kell készülni minden eshetőségre, akár arra is, hogy a tűző napon akár több órát is várj a következő vonatig, hogy felférjen a géped. Észnél kell lenni, hogy hova és hogyan rakod fel a bringádat, esetleg fel kell elevenítened a konfliktuskezelésen tanultakat a kalauzzal történő vitád során, de mindezek és a vonatút után nincs más teendőnk, csak hogy a biciklinken tekerve a hatalmas Alföld füves pusztáin eltűnjünk a naplementében...
