Az utóbbi időben nagyon felkapta az internet a Solar Roadways koncepcióját, amely remek példája annak, hogy attól, hogy valaki zseniális mérnök, még nem feltétlenül tudja marketingelni magát. Hatalmas ugyanis a kontraszt a napelemes, nyomásérzékelős útburkolatot feltaláló mérnökök kampányvideója és egy harmadik fél (Michael Naphan) által készített ismertető közt. Amikor először kapott szárnyra a téma, csak az előbbi videót néztem meg, és nem voltam elájulva. Például azért, mert míg a Solar roadway fő energianyerési módszere napelemes, addig szerintem (forgalmas útvonalakon) legalább ennyi, ha nem több haszna lenne a piezoelektromos elvű áramgenerálásnak. Valami olyasmi elgondolás ez, mint amilyet David Guetta és a Renault közös produkciója is bemutat, csak ott éppen egy diszkó táncparkettje nyeli el a delíriumban ugráló emberek energiáját, és tölti vissza a bulizók parkoló autójába.
Szerencsére azonban nem álltam meg ennél a videónál. Amikor a szerkesztőségben felmerült, hogy illene írnunk a témáról, megnéztem a kezdeményezés Indiegogo oldalát (a kezdő rúgást megadó pénzgyűjtési kampány), ahol találtam egy második videót, amely a fentinél nagyságrendekkel frappánsabban és érdekesebben tálalja a témát, egy helyre gyűjtve annak összes előnyét és érdekes lehetséges alkalmazását. Bár a panelekbe épített színes LED-eket az első videóban is láthattuk, itt azért sokkal több és szebb példa szerepel a potenciális hasznukra:
Valóban hatalmas előnye lenne a koncepciónak például, hogy az útburkolati jeleket nem átfesteni (vagy újrafesteni) kéne, hanem egyszerűen átprogramozni. Tudnák dinamikusan követni a forgalmat, illetve az információközlés is sokkal hatékonyabbá válna, hiszen egy felmérés szerint (amelyet fogalmam sincs, hol olvastam / hallottam, de talán egy NKH-s közlekedéspszichológustól) a gépjárművezetők az útburkolaton lévő jelzéseket sokkal nagyobb valószínűséggel észlelik és értelmezik, mint a táblán elhelyezetteket. De azért az örömunk nem lehet határtalan: ahogy életünk egyre több területére kúszik be a technika, úgy válnak azok a területek kiszolgáltatottá. Nem akarok ötletet adni, de maradjunk annyiban, hogy egy elektromosan változtatható megjelenésű útburkolat teret ad a visszaélésre.
További gondom, hogy míg az aszfaltért nem kár, foltozható, hajlítható, ez az elgondolás észveszejtően drágának hat, és az alakkövetése sem lenne tökéletes. 1 km autópálya árát bizonyára nagyságrendekkel növelné meg. Aztán ott van Jerald J. S. Wilde kockázat-homeosztázis elmélete, mely szerint a közlekedés biztonsága nem növelhető olyan intézkedésekkel, amelyek a gépjárművezető által észlelt kockázat szintjét csökkentik (magyarán nagyobb biztonságban érzi magát, mint amilyenben van). Mégpedig egy karácsonyfaként világító autópálya ilyen helyzetet tud teremteni. Az viszont a biztonság irányába mutat, hogy le tudja olvasztani magáról a havat.
Sam Cornett látványterve egy intelligens útról. Forrás: Indiegogo
Aztán azt sem értem, miért csinálták a paneleket borító üveget pöttypadlószerűre. Nem tudom elképzelni, hogy a jelenleg használatban lévő gumiabroncsok futófelületének egy ilyen dinamikus, sugárirányú terhelés jót tenne. Ez persze csak apróság. Mint ahogyan az is, ahogy a projektbe valamiért belevették az utak mentén folyó esővízgyűjtő csatornát, holott az bármilyen közönséges, jelenlegi út mellé is lehet építeni. Az igazán hasznos funkció itt inkább az, hogy a városi közműveket száműzni lehetne az intelligens utat kísérő elektromos és kommunikációs gerinchálózat kábelcsatornájába. Viszont erről jut eszembe: egy csatornafektetés igencsak más képet mutatna innentől kezdve, ha nem az aszfaltot feltörő, félmeztelen munkások, hanem védőszemüveges technikusok végeznék. Meg lehetne egyáltalán bontani alapjaiban az útfelületet lefektetés után? Vagy teljesen új helyet kéne találni a csatornáknak?
De további kérdéseim lennének: az illesztések mentén berázódó por menyi idő alatt gyűlik annyira fel, hogy akadályozza a rendszer működését? Parkolókban mi értelme van használni, ha ott (amikor áll az autó) sem napfény, sem dinamikus nyomásváltozás útján nem tud energiát termelni? Ugye meg lesz oldva, hogy ne zöld legyen a domináns színe a paneleknek, hanem fekete (hogy semleges hátteret biztosítson az útburkolaton is információs jelentőséggel bíró színkódolásnak)? Áramszünet esetén (attól függetlenül, hogy magának is termel energiát, gondolom, hogy az áramellátási hálózata nem panelenkénti, vagy ha igen, kommunikáció, például a jelzésképek panelek közti megosztása miatt szükség van hálózatba kötésre) sötét marad az út bármiféle háttérterv nélkül?
Gondolom idővel minden kiderül, hiszen már az USA nemzeti autópálya-kezelője (FHWA) is támogatja a kezdeményezést, sőt, rendeltek prototípust. És tényleg nagyszerű, hogy vannak ilyen gondolkodók, akik hátsó szándék nélkül, őszintén, az élőhelyünk megóvása érdekében vették célkeresztbe a zöld jövőt. Én csak azt mondom, hogy nem szabad csillogó szemmel egy ilyen, elsőre jónak tűnő megoldás nyakába borulni anélkül, hogy minden vonatkozását átgondolnánk. Mert minden koncepció, amelynek van némi utopisztikus felhangja, tud tartogatni meglepetéseket.
