Talán így közlekesként bátran mondhatom, hogy a Budavári Sörfesztivál az egyik legszebb ünnep Magyarországon számunkra, hiszen valami olyat tisztelünk meg ezen a fesztiválon, ami szinte mindannyiunk életében nagy jelentőséggel bír. Ez pedig a sör.

Idén a fesztivál jóval nagyobb területen, több programmal és több sörrel várta a sörfanatikusokat és az egyszerű kikapcsolódásra vágyó látogatókat is, mindenki megtalálhatta a számára legérdekesebb söröket, az általa kedvelt zenei előadásokat vagy dumaszínházas kedvenceink közül a legszimpatikusabbat.

El kell mondjam, nagyon meglepődtem, amikor beléptem először a Budai Várba, ugyanis megdöbbentett, mennyien vannak a vendégek és a standok. Jó érzés volt végignézni a tömegen, hiszen szinte mindenkinek a Sörfesztivál logójával ellátott üvegkorsó volt a kezében, s általában ezekben némi sör is árválkodott. Volt itt minden: barna sör, szűretlen sör, limitált kiadású ízesített sörvariációk, és gyakorlatilag minden, amiről egy sörkedvelő álmodhat. Megtanulhattunk tökéletesen csapolni Melegh György sörcsapoló mestertől, megtudhattuk, mit is takar a brüsszeli csipke kefejezés, aki pedig kicsit is érdeklődőbb volt, a Dreher és a Heineken közös standján minden lényegi információt megtudhatott a sörről és a sörgyártásról. Természetesen akinek nem volt elég a folyékony kenyér az éhség csillapítására, bátran válogathatott a finomnál finomabb ételek közül, hiszen rengeteg étkezde is várta az éhes szájakat.

Azt gondolom, a programokra sem lehet rossz szavunk, a Dumaszínház jeles képviselői, Aranyosi Péter, Kiss Ádám, Mogács Dániel, Kormos Anett és Hadházi László a tőlük jól megszokott és elvárt színvonalú produkciókkal nevettették meg a nagyközönséget, őket pedig mindig valami olyan zenekar követte, akik méltán kaptak meghívást erre a jeles fesztiválra, hiszen már mindannyian mutattak nekünk valami olyat, amiért megszerettük őket. A teljesség igénye nélkül gondolok itt a Republicra, a Paddy & The Rats-re, a Mystery Gangre vagy Ganxta Zolee társulatára, de aki nagyobb szenzációra vágyott, az végigtombolhatta a Rednex-szel a Cotton eye Joe-t és egyéb régi slágereiket.

Azt hiszem, aki akarta, jól érezte magát, aki akart, az megkóstolt többféle sörkülönlegességet. Egy ilyen eseményre időt és pénzt nem sajnálva kell kilátogatni, hiszen úgy a legnagyobb az élmény, ha kiélvezzük minden pillanatát és minden ízét ennek a fesztiválnak.

Én csak köszönni tudom, hogy idén második alkalommal is kinyitotta előttünk kapuit a Budai Vár egy ilyen rendezvény apropóján, s csak biztatni tudom a szervezőbrigádot, hogy jövőre ugyanitt, egy legalább ilyen jó fesztiválon találkozhassunk újra!

A cikket köszönjük Zsunak!