A másik dékánjelölt Szabó András, a Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszék jelenlegi vezetője. Interjúnkban elmondja, hogyan látja a kar működését, és mik lennének a céljai, ha ő vezetné a következő ciklust.
Kérem, mutatkozzon be!
Szabó András vagyok, a Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszék docense, és jelenleg a tanszék vezetője. A karral 1974-ben kerültem kapcsolatba, amikor felvételt nyertem a gépészmérnöki szak vasútgépész ágazatára. 1979-ben a Karon szereztem gépészmérnöki oklevelet, és a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárban helyezkedtem el tervezőmérnökként. Három év elteltével megpályáztam Vasúti Járművek Tanszékére kiírt tanársegédi állást, így 1982-től folyamatosan egyetemi oktatóként végzem munkámat. 1994-től a Vasúti Járművek Tanszéken előbb tanszékvezető-helyettes megbízatást kaptam, majd 2009-től a tanszékvezető lettem. 1997-től napjainkig folyamatosan ellátom az oktatásért felelős dékánhelyettesi pozíciót.
Miért indult a dékáni tisztújításon?
A kar szempontjából elég sok időt töltöttem a vezetőségében, és úgy gondolom, elég sok tapasztalatot szereztem, hogy a következő időszakban továbbvihessem a kar ügyeit.
Mit gondol, nehézséget okozna Önnek a váltás a helyettesi posztról?
Különösebben nem. Eddig oktatásért felelős dékán helyettesként főképp az oktatással kapcsolatos ügyekkel foglalkoztam az elmúlt 15 évben. A megbeszéléseken nagyjából átláttam, hogy a dékáni tevékenység mivel jár együtt. Igaz, más a feladat, sokkal több gazdasági és személyzeti jellegű problémával kell szembenézni. Ebben még csak annyi tapasztalatom van, amennyit tanszékvezetőként szereztem.
Milyen tervei vannak a jövőre nézve, ha Ön tölthetné be a dékáni posztot?
Megítélésem szerint karunk jelenlegi képzési struktúrája megfelel a járműipari és a közlekedési vállalatok, társaságok elvárásainak. Egyik legfontosabb a képzések a megszilárdítása. A BSc képzés már egy ideje folyik, de az egyik része még csak most fog kezdődni. Fontosnak tartom a tananyagok rendszeres karbantartását, az állandó ellenőrzését, és ha szükséges, azok módosítását. Az MSc képzésen még kevés a tapasztalat, de már itt is kellene egy-két ponton változtatni. A jó képzés másik feltétele a jegyzetellátottság. A jelen időszakban sikeres pályázat eredményeképp sikerült jelentős előrehaladást elérni a kari járműmérnöki BSc képzés írott tananyag-ellátásában. Keressük az utat, hogy a többi szak, főképp a szakirányok jegyzetellátását tudjuk biztosítani.
Szeretném felélénkíteni a kari tudományos tevékenységeket és a kutatásokat. Ennek egyik fontos eszköze lenne az ipari kapcsolatokból szárazó tanszéki projektek és kutatási munkák.
Fontosnak tartom a hallgatói előrehaladás javítását. Jelenleg a kari képzésekben igen magas a teljesítés nélküli tantárgyfelvételek száma. Ez rossz mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak. Szerintem a jelentkezettek legalább 2/3-a el tudja végezni az egyetemet. Valamint szeretném a már bevezetett, a közeljövőben bevezetésre kerülő, és a közben kifutó képzések oktatásának összehangolását is megoldani. Több lényeges pontot is felsoroltam a pályázatomban, ez a kar honlapján elérhető.
Ön szerint hogyan lehetne közelebb hozni a hallgatókat a nagy betűs élethez?
Ennek több formáját látom, ilyenek például a tanulmányi kirándulások. A diákoknak minél több alkalmat kell keresniük arra, hogy tájékozódjanak az iparban. Egy fél órás látogatással több gyakorlatot lehet szerezni, mint egy órás magyarázgatással vagy filmvetítésekkel.
A másik, hogy a hallgatók szakmai gyakorlatok keretében jussanak el vállalatokhoz. Érezzék, hogy azok az ismeretanyagok, amelyeket elsajátítottak az egyetemen, hogyan fordíthatók le a mindennapok nyelvére. A harmadik terület a kutatások: a tanszékek próbálják meg a hallgatókat bevonni ezekbe. De ez nem könnyű feladat, mert ezek a projektek általában nem nyáron vannak, hanem évközben, amikor a zárthelyik miatt amúgy is elfoglaltak a hallgatók. Az oktatásban is próbálunk több, iparban jártas vendégoktatót alkalmazni.
Ha megválasztanák, maradna a tanszékvezetői pozícióban?
Megpróbálnám a kettőt együtt ellátni, remélem, nem ütközöm akadályba.
Ön szerint mivel érhető el, hogy továbbra is elsők maradjunk a járműtechnika, a közlekedés és a logisztika területén?
Egyre nagyobb a kihívás, alakulnak új felsőoktatási képzések országszerte, de ilyen, a három ágazatot átfogó szak csak nálunk van. Továbbra is tartanunk kell magunkat az elvárásainkhoz. Mérlegelni kell, hogy most sok hallgatónk legyen, akiket kevésbé tudunk felkészíteni, vagy kevesebb, akik a Műszaki Egyetem magas színvonalát tudják tartani. Én az utóbbi állásponton vagyok.
Mit üzen a hallgatóknak?
Próbáljanak meg kicsit jobban koncentrálni az egyetemi tanulmányokra. A kreditrendszer kicsit elkényelmesíti a résztvevőket: „Ha most nem sikerült, majd megyek legközelebb!” De ez csak látszat, egy-két év után a hallgatók is rájönnek, hogy ez nem így működik. Nem könnyű, keményen és sokat kell tanulni. A legkisebb befektetéssel ezt az órákon való részvétellel, a határidőkre való teljesítésekkel lehet elérni.
