Az utóbbi időben sokat törtem a fejem azon, hogy a vizsgaidőszaki sokkot, és a nyár első fesztiváljait (vö. EFOTT, Hegyalja, VOLT) követően megírjam-e ezt a cikket. Sőt! Megírjam-e egyáltalán? Tényleg azt szeretném, hogy a kar apraja-nagyja tudomást szerezzen erről a nagyszerű programról, és legközelebb már ölre kell mennünk a helyekért? Végül győzött az újságírói énem, és a kötelességtudattól – na meg az utóbbi időben egyre sűrűbbé váló „Mikor lesz már kész?” témájú telefonhívásoktól – hajtva képernyőre vetem ezt a beszámolót. Hát íme!
Egy esős májusi nap délelőttjén izgatott közlekesek álltak a Nyugati-pályaudvar vonatfogadó csarnokának végében: volt, aki a mekiből „megrendelt” életmentő kávéját várta türelmetlenül (ne feledjük, hogy az egyetemen már javában tombolt a vizsgaidőszak!), a nagy többség azonban a 9. vágányra kiállított Árpád-vonatot nézte sóvárogva, amely erre a pár órára csak a miénk volt! Felszálláskor mindenki igyekezett elfoglalni a legjobb helyeket a 30-as évek utánozhatatlan hangulatát sugárzó kocsiban, de végül mindegyik baráti társaságnak jutott egy külön négyes „ülés-egység”, és innentől kezdve a vonatút inkább egy osztálykirándulásra kezdett hasonlítani, semmint „komoly mérnökemberek” szakmai kirándulására. Élveztük a pályaudvar közönsége és dolgozói felől érkező irigykedő pillantásokat is, elvégre a lassan 90 éves gyorssínautóbusz nem szokványos vendége az állomásnak. Sajnos a Parkig tartó út során (nem, nem a Budapest Park) nem tudtuk kihasználni a motorkocsi 110 km/h-ás végsebességét, de a másik jellegzetességét, a sűrített levegővel működtethető tengelykapcsolót így is jól hallhattuk.
Az Árpád egészen a Füsti szívébe, a főépületig vitt minket, ahol a kötelező fotózkodás után befészkeltük magunkat a Kandó terembe, ahol megkezdődhetett a nap szakmai része: egy három órás, három részből álló előadássorozat, melynek során a témák legkiválóbb szakemberei segítségével ismerhettük meg a gőzmozdonyok, a dízelmozdonyok, valamint a motorvonatok felépítését, fajtáit, működési elveit. Bár a három prezentáció eltérő hosszúságú és színvonalú volt, az előadók minden esetben igyekeztek minél érthetőbben és élvezetesebben bemutatni saját szakterületüket, és bebizonyítani, hogy az általuk választott terület az „igazi és eredeti vasutas” terület. Ezek után - egyfajta „bónuszként”- a MÁV Nosztalgia Kft. vezetője röviden bemutatta a cég kialakulását, tevékenységét, és bepillantást engedett az idei programjaikba is.
A „tantermi” foglalkozás befejeztével és az eső elálltát követően az érdeklődési kör alapján három részre osztott csapat (gőzmozdonyok, dízelmozdonyok, motorkocsik) felfedezőútra indult a szakemberek vezetésével, hogy most már élőben is megnézhessék az egyetemen már elméletben, most pedig a gyakorlatban is megismert szerkezeteket. E sorok írója a dízelesekkel tartott, így hát hűen beszámolni is csak erről tud: a szemle során végigjártuk a park dízelmozdony-állományát, közben felmértük az M63-as sorozat utolsó megmaradt példányának állapotát, és egyúttal megvitattuk a felújításához szükséges teendőket, valamint egy M61-es Nohab, és a kisebbik Kádár-vonat belsejében gépészeti tudásunkat bővítettük.
A „kötelező” programok után következő szabadfoglalkozás volt talán az egész nap legélvezetesebb pontja: a vonatunk indulásáig fennmaradó egy-másfél órában mindenki kedvére körbenézhetett a parkban, hajtányozhatott, vagy utazhatott a kerti vasúttal, ugyanis minden ingyen (!) volt, és péntek kora délután lévén még a hétvégén szokásos gyerekáradat sem akadályozta a „szabad rablást”. A visszaúton a kisebbik Kádár-vonat állt rendelkezésünkre, így igazán fontos emberekként érkezhettünk meg a Nyugati-pályaudvarra.
Aki nem vett részt ezen a remek programon, az sajnálhatja, ugyanis ilyen különleges élményben csak ritkán van része az embernek. A Szakkollégium természetesen jövőre is igyekszik minél érdekesebb, tanulságosabb kirándulásokat szervezni, érdemes hát minél többször velünk tartani!
