Sok kritikus a valaha alkotott egyik legjobb sorozatnak tartja, és az ajánló első része is azért vele foglalkozik, mert valószínűleg az előbbi kijelentés igaz. Az IMDb weboldalon a Drót, a véleményezések szerint, a legjobb drámai sorozat (összesítettben csak a Bolygónk, a Föld című dokumentum sorozat előzi meg), maga mögé utasítva például a rendkívül népszerű Trónok harcát. Mindezek ellenére sosem került a díjkiosztók közelébe, egyetlen sorozatoknak szánt magas rangú kitüntetést sem tudhat magáénak. Lényege talán ebben rejlik. Olyannyira süllyed bele az amerikai nagyváros hétköznapjainak mocsarába, bemutatva a fék nélküli drogkereskedelemmel, az üzleti és politikai korrupcióval küzdő, sokszor tehetetlen rendőrség munkáját, az egyszerű emberek, és hatalmasok mindennapjainak valóságát, hogy azt már nem lehet megkoronázni. Betekintést nyerhetünk egy olyan világban ahol a pénz irányít, és a pénzért bárki bármire képes, és ez a világ nagyon is hasonlít arra, melyben élünk.
A sorozat a Nyugati parton, Baltimore városában játszódik, és ott is forgatták. A sorozat alkotója, David Simon, eredetileg bűnügyi újságíróként dolgozott a Baltimore Sun című újságánál, mely a sorozatban is szerepet kap. Munkája során behatóan tanulmányozta a város kőkemény hétköznapjait. Egy, a város bűnözésével foglalkozó könyvének megírásához egy teljes éven át kísérhette közelről figyelemmel a város nyomozóinak munkáját. Simon, sorozatában, első kézből szerzett történeteket tár a nézők elé, szereplői gyakran az utcáról érkeztek. Fő célja a tévénézők szeme elé tárni az amerikai utcák valóságát.
Baltimore lakosságának 65%-a, sokszor nehéz körülmények közt élő fekete vagy afroamerikai származású személy. A szegénység és a faji megkülönböztetés táptalaja a bűnözésnek, mely önmagát generálva növeli a nyomort és a rasszizmust. A sorozat első évadában rendőrök egy csoportját ismerhetjük meg, köztük a főszereplő Jimmy McNultyt, akik szélmalomharcként próbálják felszámolni a Baltimore városát uraló, drogkereskedelemmel foglalkozó Barksdale bandát. Az osztag tagjai hétköznapi emberek, akik a munkájukat végzik. De munkájuk nem csak a bűnözés felszámolása. Betekintést nyerhetünk a sűrűn változó rendőrségi hierarchia világába, ahol nem mindig a jó ügy van szem előtt tartva, ahol fontosabb a bűnügyi statisztikák hamisítása, mint kockázatot vállalni egy értékes akcióért. A korrupció, a médiától való félelem, az ügyészség lehetetlensége, és az önös érdekektől vezérelt vezetés hatalmas nyomást helyez a valamit tenni vágyó rendőrökre. Ebben a sorozatban rész végére nem kerülnek rács mögé a rossz fiúk, hosszú idő feszültséggel és izgalommal teli küzdelme kell az eredményekhez. Ezekkel párhuzamosan ismerhetjük meg a Barksdale bandát, és ezzel egy teljesen más életformát. Végig nézhetjük, hogy a fekete fiatalok milyen úton válnak drogfutárokká, milyen értékrend szerint élnek, a banda hogyan próbálja érvényesíteni akaratát, milyen harcok árán tartják meg a pénzt és a hatalmat.
A későbbi évadok alapvonalát is az előbb lefestett bűnügyi szál határozza meg, csak a sorozat alkotói kicsit mélyebbre ásnak egyes területeken. Mivel Baltimore Amerika egyik legjelentősebb kikötője, a második évadban a kikötői kereskedelem, a csempészet, és a dokkmunkások élete kerül terítékre. Fény derül a kábítószer forrására, az igazán nagy üzelmekre. A harmadik évadban nagyobb hangsúlyt kap, az eddig is megjelenő városvezetés: egy fiatal polgármester jelölt útját követhetjük végig a polgármesteri szék felé, kíméletlenül tekinthetünk bele az érdekkapcsolatok által övezett kampányok világába, a politika és a szervezett bűnözés kapcsolataiba. Az oktatást előtérbe hozó negyedik évadban szerephez jutó fekete fiatalok megpróbáltatásait követhetjük nyomon, hogyan próbálnak elszakadni, vagy éppen mélyre süllyedni a bűnözésben, hogyan válnak kisiskolásból gyilkossá, vagy gyilkosból iskolássá. Az alkotók a probléma gyökereit kezdik boncolgatni, fontos kérdéseket feltéve. A záró évadban a végig meghatározó rendőrségi szál a sajtó működésének bemutatása mellett üldözi a drogkereskedőket. A média már ismerős és még ismeretlen trükkjei, a vezetés közvéleménytől való félelme jelenik meg az ötödik évadban. Megismerhetünk szenzációhajhász, és vérbeli újságírókat, szerepelni vágyókat, és titkolódzókat.
Kőkemény realizmusával ér el a sorozat erős hatást. Azon ritka pillanatok alkalmával, amikor kismértékű líraiság vegyül a stílusban, az rendkívül kitűnő és megindító képsorokat eredményez. A sorozatot nagyszerű alakítások, természetes párbeszédek, élethű karakterek, fordulatos forgatókönyv jellemzi. A történetben nincsenek sablonos esetek, vagy mindent túlélő szereplők. Ahogy a való élet, úgy a Drót is kiszámíthatatlan. Pontos szociográfiát ad az amerikai nagyvárosi életről, olyan témák felszínét kapirgálja, amit az ember magától nem igazán feszegetne. Átlagemberekről szól, és bemutatja, hogyan boldogulnak környezetükben, a kapitalista nagyváros nyomása alatt, a korrupció és hatalomvágy világában, az állandó küzdelemben, vagy félelemben, és ezek az emberek lehetnek fekete bűnözők, fehér rendőrök, fehér bűnözők, vagy fekete rendőrök egyaránt. A főszereplő Jimmy McNulty figurája igazán lényeges, ő egy kissé szokatlan huszonegyedik századi hős: a világ nyomása alatt próbál küzdeni, sokszor ugyan elbukik, sokszor nem találja helyét, de keresi a megoldásokat élete és munkája számára egyaránt, csak a kiút keresése válhat a problémák megoldásává. A sorozat lényegét alkotójának egy idézete foglalja össze legjobban: „A sorozattal mi nem reményt árulunk, nem törekszünk a nézők kielégítésére, vagy olcsó győzelmekre. A Dróttal azt akarjuk bizonyítani, hogy a bürokrácia és a nagy intézmények, a szervezett bűnözés, a függőség kultúrája, illetve a vadkapitalizmus milyen hatással van az egyénekre. Azt hiszem, így tudtuk kifejezni haragunkat."
