A személyi autózás bölcsőjének egyértelműen az USA tekinthető: emlékszem még arra a képre a törikönyvemből, amelyen egy paraszt család ült egy tető nélküli Ford T-modellben, alatta pedig a felirat: minden család számára elérhető volt az automobil. Ettől alakult annyira máshogy az amerikaiak és az autók viszonya. És azt kell mondjam, inkább kárára, mint hasznára vált ez a kapcsolatnak: messze túlsúlyba került az autóhasználat. Vannak államok, ahol már 15 évesen lehet jogsit szerezni. Na meg aztán ott van az automataváltó elterjedtsége is. Ijesztően sok amerikai nem tud mit kezdeni egy kéziváltós autóval, és egyenesen kuriózumnak számít, ha valaki "drives stick" (manuálist vezet). Szóval ezekből adódóan az amerikaiak számára a vezetés nagyjából a gyaloglással ér fel (gyakoriság, és komolyság szempontjából), csak persze sokkal kényelmesebb.

Azt, hogy maguk az autók miért mások, nem tudnám megmondani. Biztos közrejátszik a biztonság iránti rajongásuk: mindent túlbiztosítani, mint méretben, mind teljesítményben. Példaként nézzük a kedvenc autómat, a Ford Crown Victoriát! Talán mondanám, hogy a leggyakoribb autó az államokban, lévén dominánsan használják mind hivatali autóként, mind taxiként. 2 méteres szélességével és 5,3 méteres hosszával joggal nevezhető csatahajónak, habár a régi Cadillac-ek mellett azért elbújhat. 4,6 literes V8-as motor hajtja (négy egész hat literes lökettérfogat!! Nálunk a 2 is soknak számít már) kb. 12 litert eszik százon, és mindez miért? Hogy Mr Johnsont New Yorkban az 5. sugárúttól a 7.-ig repítse. De még a rendőrautók esetében is túlzás.

Végül pedig a legérdekesebb eltérés: Amerikában nagyon nagy hagyománya van a specializált autógyártásnak. A legismertebb példák: tűzoltóautó, taxi, "step van (1. kép)", mentőautó, szemetesautó. Míg nálunk  ezt a nagy autók esetében sorozatgyártott alépítményre szerelt speciális felépítménnyel oldják meg (szemetes, tűzoltó), a kisautóknál pedig egyszerű, kis átalakításokat végeznek (mentő, rendőrautó, taxi), addig Amerikában kimondottan erre a célra gyártják a járműveket. És ez egy olyan filozófia, amely a "van elég" elvére épül, amely kimondja, hogy megtehetik, hogy olyan járműveket gyártanak, amelyek csak az adott célra jók, mert marad még bőven mellette másmilyen is. Ha nálunk megnézünk egy szemetesautót, egy sima Mercedes, vagy Rába, vagy Steyr teherautó, amely kapott a hátára egy MUT felépítményt. Ha megnézünk egy kintit (3. kép): hatalmas villa emeli a konténert az orrától a hátába, jobb oldalán különleges, álló pozíciójú vezetőállással van felszerelve, hogy a járműkezelő könnyebben tudjon ki-be szállni, húzogatni a konténereket. De ugyanez van a step van-okkal is: mindkét oldalán húzóajtó, hatalmas raktér, amely a vezetőfülkéből is elérhető. (Ez egy seattle-i UPS furgon, a magyar UPS átalakított Mercedes Sprintereket használ, bár elég erősen érződik az amerikai hatás: ilyen nagy dobozt senki más nem rakott még furgonra nálunk).
A mentőautónak szintén nagy doboza van hátul, amelyben rendesen helyet tud kapni minden, na és persze nem is beszéltünk a motorikus teljesítményről, és a megkülönböztető jelzésekről. Míg a magyar rendőrautók közönséges Skodák és Opelek (széttaposva, persze), addig az amerikaiak direkt erre készültek. Tolóütközővel az elejükön, keresőreflektorral az A oszlopon, na, meg persze stroboszkópos villogóval elöl, hátul, felül. A tűzoltók és a mentők is fényárban úsznak, míg a magyarok csak szerényen villognak. És utolsó példaként az iskolabusz is remek példája az "olyan nincs, hogy nincs"nek: olyan nincs, hogy a gyerekek veszélyben legyenek. Szabványosított sárga szín, padlómagasság, vészkijárat, ablakok, figyelmeztető villogók, természetesen V8-as motor, bal oldalon kihajló STOP tábla, a lökhárítón kihajló terelőkorlát, figyelmeztető felirat: ezek az iskolabuszok gördülő erődök. Nálunk ugyanez egy Ikarus egy "gyerekszállítás" táblával a hátsó ablakban.

Továbbá az amerikaiak imádnak vontatni. Nem ódzkodnak a járműszerelvények képzésétől, mint a magyarok. A legszolídabb megoldás a U-Haul cégtől bérelhető zárt doboz utánfutó, de rátermettebbek kisteherautójuk után kötik motorcsónakjukat, vagy ami még elég népszerű: a pickup platóját vontatónyereggé alakitva mini kamionként vontatják a lakókocsit. Költözéskor sem ritka látvány, hogy a szintén U-Haul-os (vagy Budget-es) teherautó húzza maga után a személyautót (emelve, vagy keréken, az már izlés kérdése).

És van még egy különbség, amely elsők közt tűnik fel: a cél teljesitése érdekében nem félnek szinte torz járműveket gyártani. A legkirivóbb példa erre a több méter hosszú rúdon vont teherutánfutó (3. kép). Billenőplatós teherautók vonatnak ilyet, és a magyarázat az rá, hogy igy a gépeskocsi elhaladása után az aszfaltnak ennyivel is több ideje van regenerálódni, mielőtt a vontatmány ráhajtana. Ugyanis csak ilyen vontatóközzel használhatják ezek a járművek az autópályát. De például a tartálykocsijaik is máshogy néznek ki: a tartály két vége összecsőrösödik, és elemelkedik az alépitménytől.

Szóval ilyen téren gyökeresen más a gondolkodása az Államoknak, mint a világ többi részének. Ott van elég, ott van miből, és ott nem is lehetne már másképp. Bár, mostanság kezd elfogyni a jólét mögül a fedezet, és lassan átváltoznak gentry-kké (?)...